Reneszánszát éli a szódásüveg?
Hányan használunk a palacsintatészta elkészítéséhez szódavizet? Úgy tűnik – bár csak empirikus tapasztalatokra támaszkodom –, hogy egyre többen folyamodnak inkább a szénsavas ásványvízhez. Sőt, a fröccsivásnál is sokszor kompromisszumokba kényszerülünk. De hová tűnt a gyerekkorunkból jól ismert szóda, és a szódásszifon, amelybôl egy kis mindennapi rituálé volt kinyerni a vizet?
A szódavíz eretetét illetőleg fentartja magát egy közkeletű hiedelem, miszerint hungarikum, egészen pontosan Jedlik Ányos, a dinamó atyja találta fel. Valójában azonban a brit Joseph Priestley volt az első, aki széndioxiddal vegyített vizet állított elő 1767-ben. Jedlik volt az, aki kidolgozta a szikvíz Magyarországon való olcsó és hatékony termelését – módszere révén sokkal kisebb a gázveszteség az eljárás folyamán. A szikvizet először gyógyászati célokra alkalmazta: az 1831-32-es kolera alatt a betegeknek enyhülést hozott, és savas kémhatása miatt a járványt sem terjesztette. 1841-ben Jedlik elkészíttette az első, nagy mennyiségû szikvizet termelő berendezést.
A szénsavas vizet olcsón, egyszerûen elôállító szerkezet gyorsan elterjedt Jedlik találmánya nyomán. Számos kisiparos szakosodott nagy mennyiségű szódavizet előállító berendezésekre, amit a lakosság rendszeres időnként töltethetett fel szódásüvegébe. Ez a szódásüveg üvegtesttel és csatos fémfejjel rendelkezett, a testet sodronyhálóval vették körül, a széttörést kivédendő. A hálós borítás a szódásüveg alakját nagyban hasonlatossá tette a hagyományos fonatos butellákhoz.
A szódásüveg történetének következő nagy lépése a szénsav-patronnal ellátott üveg volt: itt az üvegbe töltött vizet a patronból jövő széndioxiddal dúsították fel. Megszűnt a szódásgyűjtőtől való függés, a szódát otthon elő lehetett állítani, könnyedén és meglehetősen csekély anyagi ráfordítással. Bár a technikát még a háború előtt elkezdték kifejleszteni, a Kádár-korszakban vált elterjedtté. A házi használatra tervezett szódásszifon a huszadik század második felében szinte minden otthonban fellelhető volt. Az üvegtestet felváltotta az aluminium, a szódásszifon dizájnja is jobban alkalmazkodott a kor ízléséhez: fém helyett műanyag fejjel látták el.
A szódásüveg korszaka a palackozott ásványvizek elterjedésével áldozott le, azonban egy pár éve újra nagy népszerűségnek örvend. Többek között a fesztiválok közkedvelt eleme lett, valamint a szódásüvegek visszaválthatóságának és emiatt környezet kímélő hatásának köszönhetően lett újra elterjedt.
Forrás: http://hg.hu/cikkek/